2023.szeptember 01-én és 02-án Németországban, Barby település mellett az Elba folyón került megrendezésre a 34. Rendőr Horgász Európa Bajnokság, melyen a magyar rendőrség - a Maros-mix által támogatott - Magyar Nemzeti Rendőr Horgász Válogatottal, és egy regionális csapattal a KHESZ Rendőr Horgász Csapattal képviseltette magát.
NEMZETI CSAPAT ÖSSZEÁLLÍTÁSA:
Segítők:
A versenyen 7 nemzet (Anglia, Írország, Hollandia, Belgium, Lengyelország, Németország és Magyarország) 14 csapata, köztük 6 nemzeti válogatott és 8 regionális csapat mérte össze tudását, a kihívásokkal teli, természetes körülményeket biztosító szabályozatlan folyón. A tavi horgászathoz szokott versenyzők számára sok nehézséget jelentett ebben a gyorsfolyású és éppen áradó folyóban élő csodás halak kapásra csábítása és megfogása.
A versenypályát illetően meg kell említeni, hogy az 5 szektort a folyó 3 különböző szakaszán jelölték ki a szervezők, így ez is nehezítette a taktika kialakítását, hiszen más áramlási viszonyok és mélység jellemezte az egyes szakaszokat, sőt - adott esetben - szektoron belül is különböző viszonyokkal találták szembe magukat a versenyzők. Nem beszélve arról, hogy egyes helyeken, szakaszokon folyamatosan akadtak és szakadtak a feeder szerelékek, mérhetetlen mennyiségű horgot és kosarat veszítve ezzel a versenyzők. Szóval igazi vadvízzel kellet szembe néznünk és ehhez kellet alkalmazkodnunk, illetve megoldást találnunk a halfogásra. Ami mégis felejthetetlenné tette számunkra ezt a versenyt az a csodálatos halfauna volt, amivel itt az Elbán találkoztunk. A szinte érintetlen, 1,5 – 3 kg közötti domolykók és jászkeszegek, a hatalmas bronzos színben pompázó dévérkeszegek és a szinte megfoghatatlan vad márnák. Ezeknek a vad és rendkívül erős halaknak a megfogása és szákba terelésé egy életre szóló élménnyel kárpótolt bennünket, a sok nehézség ellenére is.
Az A és B szektor a folyó alsó szakaszán került kijelölésre, itt viszonylag egyenletes, de erős áramlás volt jellemző 25-40 gr közötti lapos úszókkal lehetett úsztatni, megállítani ezeket az úszókat sem tudtuk, itt 1,5-2 méter közötti vízmélységet tapasztaltunk. A C szektor egy teljesen külön álló szakaszra került, itt volt a legerősebb az áramlás és a víz mélység a 3 métert is majdnem elérte. Ettől a szakasztól egyébként mindenki tartott, itt az edzéseken nagyon kevés halat sikerült csak fogniuk a versenyzőknek, jellemzően nagy 40-50 grammos lapos úszókat és 150-170 grammos feeder kosarakat használtak a versenyzők. A nemzeti csapat az utolsó edzésnapot éppen ebben a szektorban horgászta végig rakósbottal, de csak 7-8 méteres távon éppen az említett áramlási viszonyok miatt. Itt mi sem fogtunk sok halat, de az edzés végére ráéreztünk a csalivezetés és az ereszték összhangjára, illetve a ragasztott csonti használatának jelentőségére. Nem volt mindegy, hogy adott csalivezetéshez mekkora, úszót és ahhoz mekkora eresztéket használunk, ez volt az egyik kulcspontja a sikeres horgászatunknak. A D és E szektor a pálya felső lassabb és sekélyebb részén került kijelölésre, itt a kövezett meder nehezített a horgászatot, egyes helyeken és szakaszaszokon szinte lehetetlen volt a feederbotos horgászat, ennek ellenére egyértelműen ez a rész volt a pálya leghalasabb szakasza, és itt is kiemelkedett az E szektor felső része ahol 8-10 grammos gömbúszóval is kényelmesen lehetett úsztatni, itt akár 10 kiló feletti fogásokra is lehetett számítani.
A csapatunknak a 4 napos felkészülés és tréning során sikerült olyan megoldást találnia, amely alapvetően minden szakaszon eredményesen működött, ennek köszönhetően a legnehezebb körülmények között is tudtunk kapást kicsikarni és halat fogni.
A rakósbotos taktikánkat - a pálya minden szakaszán előforduló - gyönyörű domolykók és jászkeszegek megfogására alapoztuk, mert tapasztalataink szerint ezek a halak reagáltak leggyorsabban az etetésre és a nagytestű dévérkeszegek nem voltak jelen minden szakaszon. Ehhez a csali folyamatos úsztatása bizonyult a legeredményesebb módszernek, a gyorsabb szakaszokon 20-25 grammos laposúszókkal úsztattunk szinte az áramlás sebességév megegyezően, míg a lassabb szakaszokon a 12-15 grammos lapos úszók mellett a 8-10 grammos gömbúszók kerültek elő. A jászkeszegek és domolykók megfogásának kulcsa a folyamatos etetés volt. Csalizni nagyrészt csontkukacot, illetve giliszta és csontkukac keverékét, esetenként kukoricát használtunk. Etetőanyagunkat csak és kizárólag a Maros-mix által biztosított termékekből állítottuk össze, amelyek minden tekintetben megállták helyüket, kellően nehezek és tapadósak voltak ahhoz, hogy nagy mennyiségű magot és élőanyagot vegyenek fel, valamint kellően attraktívak – a piros és sárga morzsának köszönhetően – ahhoz, hogy felkeltsék a halak érdeklődését, és bátran állíthatom, hogy ebben is az élen jártunk.
Az általunk használt keverék a 25 literes limithez:
Fontos volt, hogy a sós és édes ízek kiérződjenek a keverékből ezért használtuk a dévéres aromát, ami kellően megédesítette az enyhén sós jellegű etetőanyag mixet. Fontos volt az etetőanyag állagának helyes beállítása is. Mi nem kevertük túl nedvesre az etetőanyagunkat, hiszen folyamatosan vágtuk bele a gilisztát, illetve adagoltuk hozzá a kukorica, búza keveréket. A kavicsnak és a földnek is nagy jelentősége volt, a föld tovább nehezítette a keveréket a kavics viszont az etetőanyag bontását is segítette mindazon túl, hogy még nehezebbé tette.
Az élőanyag limitünk 3 liter volt, amit így állítottunk össze a rakósbotos első fordulóra:
A gilisztát és a bábot folyamatosan kevertük az etetőanyaghoz, míg a csontkukacot 2 kg kaviccsal megnehezítve ragasztottuk és kupakkal vagy kézzel dobva juttattuk be.
Nemzeti Válogatottunk az elsőnapi rakósbotos forduló után 19 ponttal az első helyen fordult, szorosan a nyomukban volt a német és az ír csapat. A csapatból hárman is kiemelkedő teljesítményt nyújtottak, Gál Zoltán 13.710 grammal nyerte a D szektort, míg Lakatos Sándor 7.565 grammal nyerte a B szektort, Tímár Károly 6.020 grammal második lett a C szektorban. Horváth Béla az E szektor belső szélső helyéről 5.730 grammal 5., míg Dr. Furkó Kálmán a szektorában 10. helyen végzett – sajnos két jó halat veszített, melyek a mérlegelésnél erősen hiányoztak.
Mint már fentebb említettem a rakós botos taktikát a nagytestű jászkeszegek és domolykók megfogására alapoztuk, ehhez folyamatos úsztatásra volt szükség, szemben a mezőny nagy részével, akik a kényelmesebb módszert választották és a nagytestű dévéreket, a megállított, letett szerelékkel próbálták megfogni, ez azonban nem mindenhol működött, sőt a szereléket csak szabálytalanul a fő ólmot letéve tudták megállítani. Az úsztatáshoz a Nagy Attila által biztosított Exner úszok közül a Vág, valamint a Delta és a Disc úszókat használtuk különböző méretekben, illetve a lassított, szinte megállított szerelékhez a Cralusso Torpedót használtuk.
A második napon a gyűrűs botok kerültek elő a Deáky féle 115-170 grammos kosarakkal. Tudtuk, hogy a Német Nemzeti Válogatott is mindent megtesz azért, hogy ledolgozza hátrányát, és házigazdaként megszerezze az aranyérmet, annak érdekében, hogy hazai siker szülessen.
A feeder botos taktikánk sokban hasonlított az előzőnapi rakósbotos taktikához, de itt szűkebbre szabták az etetőanyag limitet, 10 literbe kellet bele sűrítenünk mindent. Ennek tükrében az alábbiak szerint raktuk össze az etetőanyagot:
A folyóvizi etetőt, a földet és a kavicsot most elhagytuk, hiszen a nehéz feeder kosarak ezek szerepét megoldották. Mi továbbra is elsősorban a jászkeszegek és domolykók megfogására készültünk, de természetesen a dévérkeszegeket is számításba vettük ezért nagy mennyiségben használtuk a kukorica és búza keverékét a ragasztott csontival kombinálva. Az élőanyag limiten szinte semmit nem változtattunk.
A második napon sajnos a B és a D szektorban meg kellett küzdeni minden egyes kapásért és halért, és ez a szektor eredményeken is jelentkezett. Gál Zoltán a B szektor 10-es helyén minden elkövetve sem tudott nagyobb testű halat fogni, az egyetlen jó hala a horgot kihajlítva elment – így szektorában 13. helyen végzett. Lakatos Sándor D szektorban a 3-as helye annyira akadós volt minden távon, hogy szinte lehetetlen volt feederbottal horgászni. Tovább nehezítette helyzetét az előtte lévő hajózási útvonalat jelző bója, melyre ráúszva két nagytestű hala is elment – így 9. lett szektorában. Szerencsére a többi szektorban jobban sikerült a sorsolás és működött, amit kitaláltunk. Ennek köszönhetően a C szektorban most Dr. Furkó Kálmán tudott igazán kiemelkedőt nyújtani, 7.905 grammos fogásával 2. helyen végzett, Horváth Béla az A szektorban 6.115 grammal 4. lett, míg Tímár Károly az E szektorban 10.000 grammal 5. helyen végzett.
Nemzeti Csapatunk két nap során 52 pontot szerzett, ezzel - a tavalyi hazai rendezésű EB-n szerzett ezüstöt követően - most a képzeletbeli dobogó legfelső fokára állhatunk és végre ismét aranyéremnek örülhettünk. A csapat öröme felhőtlen, a befektetett munka meghozta jutalmát.
Az egyéni kategóriát tekintve a tavalyi évhez hasonlóan ismét Tímár Károly szerepelt a legjobban a magyar csapatból, aki az előkelő 6. helyen végzett 7 ponttal.
Mindenképpen ki kell emelnem azt a támogatást, amit a Maros-mix már hosszú évek óta biztosít számunkra, a mérhetetlen mennyiségű etetőanyag és adalék, amely a helyszínen rendelkezésünkre állt a sikerünk egyik kulcsa volt, hiszen több verziót is ki tudtunk próbálni. Külön köszönetet szeretnék mondani Barna Szilárdnak-Szilibának, ifj. Barna Szilárdnak és Borda Zsoltinak, akik mindig első szóra segítettek minket. Természetesen a Maros-mix teljes stábjának köszönjük a közreműködést és segítséget.
Nem feledkezhetem meg a háttérembereinkről sem, akik hihetetlen segítséget nyújtottak nekünk a helyszínen, minden elismerés megilleti őket, köszönöm ezúton is testvéremnek, Lakatos Attilának és kollégámnak, Donkó Rajmundnak azt, amit a csapatért, a sikerért tettek.
Jövőre szintén kihívásokkal teli verseny vár ránk Belgiumban, a Gent mellet található 14 méter mély – tengerjáró hajók számára szolgáló – hajózócsatornán kell majd feedereznünk, míg a Genti Evezős Pályán az úszós forduló kerül megrendezésre.
Végezetül annyit, hogy a cikkben említett etetőanyagokat, adalékokat és felszereléseket idehaza a Dunán rendszeresen használom és nem okoztak eddig csalódást. Bátran merem ajánlani mindenkinek, aki szeretne fogni néhány páratlanul szép és erős halat, a folyóvízi horgászat kihívásokkal teli, de felejthetetlen élményekkel kárpótol.
